elmúltál már 18 éves?
Jerez de la Frontera Andalúzia napsütötte szívében található, ahol a reggelek lassan indulnak, az emberek ráérnek, és a kávézók teraszai megtelnek nyugalommal. A helyiek csak félig viccelnek, amikor Spanyolország "serpenyőjének" hívják a várost – a forró időjárás hozzátartozik az élményhez.

Első utam egy hagyományos jerezi bodega volt, amelynek virágokkal futtatott udvara már önmagában megérte a látogatást. A sherry bor története több száz évre nyúlik vissza. A Lustau pincészet bodega túrája során meg is érthetjük, miért tekintenek rá művészetként borkészítés helyett. Fino-tól a Pedro Ximénez (PX) kóstolásig igazi felfedezés volt. Ugyan jól ismertem ezt a stílust, a személyes megtapasztalás és a hely atmoszférája erősebb hatással van ránk bármilyen fancy borkóstolónál – a végén egy pohár jerezi vermuth tette teljessé az élményt. Nem volt a legkellemesebb visszatérni a hőségbe ezután :D

Dél körül egy autentikus flamenco előadás részesévé váltam egy hangulatos, félhomályos bárban. A flamenco itt nem turistashow – ez szenvedély, történelem és életérzés egyben. Egy apró, félhomályos bárban az énekes kiáltása, a táncos lábdobbanása és a gitáros vad pengetése egyetlen hipnotikus szívveréssé olvadt össze. Sokan vannak a bárban, nagyon sokan, de még így is lehetetlen volt nem a saját mellkasomban is érezni ezt a ritmust.
Délután a Yeguada de la Cartuja lovardába látogattam, ahol a híres karthauzi lovakat tenyésztik és idomítják. A lovak mozgása, eleganciája és fegyelmezettsége lenyűgöző volt – még akkor is, ha állatvédőként nem kedvelem élőlények túlzott fegyelmezését.
Ahogy a nap lebukott, a város megtelt élettel. Egy hangulatos téren, a flamenco ritmusára kortyolgattam egy pohár Pedro Ximénez sherryt, és úgy éreztem, a napfény nem csak az égből, hanem a poharamból is árad.
Jerezben minden egy kicsit könnyebb, egy kicsit ízesebb – és sokkal finomabb. Ha szereted a bort és a napsütést, ezt a várost egyszer az életben látni kell.